:
Most aztán elég volt, ebben nincs kétség,
megöl a nincs és még jobban az éhség,
s a csepp, ami van te azt is akarod,
ameddig tétlen a hasad vakarod?
Ó te elátkozott csírája méhnek,
az éhes szájak rád epedve néznek,
gőgösen húzod be szövet kabátod,
s féltve öleled azt, ami sajátod,
azt, amit emberek szájából loptál,
gyermekem ebédje terítve ott áll
asztalod közepén. Embernek vélnek,
de nem vagy különb mint sírban a féreg.
Zabálj csak, Hatalom, majd billen a mérleg...
(82 szó a szövegben) (849 olvasás)