Megszökött a múzsám
Hova lettél, édes múzsám, bús szívemben halk a nóta, ihletemnek repülőjén nincs sem utas, sem pilóta.
Tenger partján kerestelek, te az erdők mélyét jártad, hegytetőről kiáltottam, ott is csak a visszhang vágtat.
Gyors kis patak víg medrében majdnem megfogtam a kezed, fénylettél a napsugárban, ám az ihlet letegezett.
Hova lettél, édes múzsám? Üsse kő, majd akad másik, ez a betyár a szemembe többé már nem fakutyázik.
|
|