Lesz-e még fejem alatt
tavaszi pázsit selyem vánkosa,
amínt a visszatérő fecskéket
nézem örvendezve,
s ők a hosszú utat elfeledve,
nagyra tárják fészkük ablakát,
majd pajkos szellő
suhan azon át,
s hullámain döngicse fésüli magát...
Lesz-e még frissen ásott
földnek meleg illata,
melyből búza sarjad majd szelíden,
s kéjes táncot hullámozva
csalogat, csábít, míg két ráncos
kéz kalácsba fonva helyezi
ünnepi asztalára, halk imával
feláldozva az Úrnak...
...Lassan virrad...
Rózsakertem belepte a hó,
de a hegyen túl már halk muzsika szól,
s szürke fáim napfény után nyúlnak...