Utolsó csók az ajkadon, jöttöd, tudom, többé sosem várom. Utcánkban, az akácsoron lelked repül könnyű pilleszárnyon. Tavaszt vár az egész világ, csak szívemen terül el a bánat, hiába voltak az imák, elaludtál, szíved-lelked fáradt.
Álmodsz-e a koporsódban, dalos ajkú, márvány-arcú párom? Benned soha nem csalódtam, nem is kérem az életed számon. De ott fenn, a kék mennyekbe, ott, ahol csak az angyalok szállnak, hidd el, szentül hiszek ebben, ölelkeznek még a pilleszárnyak.
