Csak egyszer...
Ó csak egyszer írni tudni még
s tüzét fújni, mely nagy lázban ég,
csak még egyszer... még elsírni azt,
s aztán, csepegtetni rá viaszt...
Csak még egyszer szállna sóhajom,
és jöhet majd rá a hóhalom,
téboly ülte meg a lelkemet,
hadd enyhítsem meg, mert eltemet...
És lám, elült minden bánatom,
hol feküdt le, azt találgatom,
papírt, tollat, vágyam elteszem.
Hull a levél lassan, csendesen...
Nem baj, itt az ördögszigeten
sorsom egyszer majd megkövetem,
ó csak egyszer sírni tudni még!
Kő a szív, de az már semmiség...
|
|