:
Nem emlékszem szemeire,
nem emlékszem barna, göndör hajára.
Elfeledtem mosolyát, mely ragyogott
a nyíló cseresznyefára.
Benne égett minden csillag,
de egy lányka már nem ballag feléje,
értem nyúl a két pici kar,
mely boldogan tárult mindig eléje.
Nem repdes már többé soha
kinn a kertben a sok vidám nótája.
Régen eltűnt a ház elől zöldre festett
asztalja, a lócája.
De szívének dobogása, s lépte nyoma
visszhangzik még lelkemben,
s csak sírjára nyílik minden
sárga rózsa s liliom a kertemben.
Rohannak a hétköznapok,
lesznek-e még vasárnapok énnékem?
Régi naptár lóg a falon, elfeledve,
leveszem és széttépem.
Minden lapja kedves emlék,
de könnyeim, ha boldog lennék, peregnek,
s amint folynak az arcomon,
jaj, de drága emlékeket temetnek...
(116 szó a szövegben) (376 olvasás)
