Míg két kezemmel simogatlak, folyékony testű szerelmed ajkam perzseli, torkom lángol, csókod nem ismer kegyelmet. Mint a rózsa bíboros vére mosod tisztára lényemet, elsimítod a szarkalábat melyet tükörben nem lehet. Rohanok hozzád, rabbá tettél, vágyom mézédes véredet, koldus vagyok, ki csöppjeidért mámoros szemmel kéreget... Ölelj magadhoz, el ne engedj, ferdék a lépcső fokai, hű, a mindenit, forog minden, sok voltál nekem, te Tokaji...
