Mondjátok meg az anyámnak,
tegnap este ketté tört a szívem,
amikor az alkony leszállt
s beköszöntött hozzám bíborszínben,
karácsonyfa, szaloncukor
lángra gyúlt a vörös esti fényben,
mondjátok meg, jó emberek,
van-e ilyen odafent az égben.

Mondjátok meg az anyámnak,
őszi ködbe borult a világom,
megült a dér a hajamon
s szívemben virul a jégvirágom.
Összehúzom a kabátom,
csókot dobok csendesen a szélnek,
karolja fel s vigye oda
ahol az én szeretteim élnek.

Mondjátok meg az anyámnak,
hazamennék örömest még én is,
valamikor rágondolok,
meggyorsul a szívem, meg a vér is. 
Nincs már miért hazamenni, 
kihaltak a szobák és a kertek, 
akiket én úgy szerettem
ma már ott csak hazajáró lelkek...