Ott születtem
Ott születtem
Búzaföldön szült meg anyám,
ott ismertem meg e népet,
mely dalolva, sírva éltet,
vadvirágos Magyar hazám.
Piros pipacs ült a réten,
fürge méh csókolta kelyhét,
pacsirta sem lelte helyét,
ott tettem meg első léptem.
Később fenn a domboldalon
egy bégető bárányt láttam,
oda mentem s meg nem bántam,
pásztora fújta a dalom.
Utána egy város talált
rám egy öreg állomáson,
szál ruhám volt, semmi másom,
hideg volt már, kellett kabát.
Akadt munka, ott ragadtam,
szürke lettem, mint az égbolt
s életemből, ami szép volt,
egy üveggel megtagadtam.
Búzán nőttem, borral halok,
én, a nemzet torzsszülöttje,
arra a szép búzaföldre
ragyogjatok még, csillagok.
Ott születtem, s itt meghalok.
|
|