:
Mondd, miért vágyom, amit nem lehet,
ragyogó arcod őszi szél helyett,
elszállt a lelked, s engem, egyedül,
kerül az álom, szinte elfeled.
Az alkonyt nézem és találgatom
el tud merülni úgy a bánatom,
ahogy a tóban süllyed el a nap.
Könnyem is megfagy hideg ágyadon...
Ó, ha csak egyszer tavasz lenne még,
s a tűzre lehelne, amely bennem ég,
fellobbanna tán szívemben a fény.
Nem lesz több tavasz...s az őszből, jaj! Elég.
Hiába vágyom, amit nem lehet,
szép, rózsás arcot szarkaláb helyett,
ifjúságom már régen elhagyott.
Hópelyhek szállnak ősz hajam felett...
(91 szó a szövegben) (304 olvasás)