Üres fészek
Üres fészek
Üres fészek bedőlt falán egy összetört, régi álmot
bontanék a pókhálóból, ám fonalát nem találom.
Itt egy tégla, ott egy cserép, öreg ajtót a szú rágja,
rég kialudt a kemence, téli esték meleg lángja.
Dió hever az udvaron, nincs már ki azt összeszedje,
gazos kertre sírva borult a november hideg csendje.
Csak a krizanténok nyílnak, dacolva az őszi széllel,
és sok gyerek mély sóhaja hever rajtuk szerte-széjjel.
Hol vagy Anyám, hol vagy Apám? Ez itt már csak üres fészek,
üres ágyak, üres szobák, gyászjelentés, üres székek...
Letépem a virágokat, kiviszem a temetőbe,
s a szeretet most is él még, szívembe lett beleszőve...
Gyertyát gyújtok, szaporodnak a síroknál évről-évre,
a csend is nő szürke napok igájából hazatérve.
Vannak néha vasárnapok, ám nem veszem őket számba,
bár még pislog, kialszik majd lassan nekem is a lámpa...
|
|