A félelmetes nagy tölgyes erdő árnyékában piheg az a kis falu, melyben hőseink éldegélnek ahogy tudnak.
Nincsenek ott emeletes házak, fényes színházak, még kaszinójuk is csak egy van, az is az öreg,
ferde hátú kocsma pincéjében. Azt állítják ott nem csak a kaszinós csal, de még a vendégek is,
persze ez sohasem lett bebizonyítva sem így, sem úgy.
Ebben a faluban élt Piroska édesapjával meg mostoha anyjával, Terus nénivel. Ez az asszony annyira kegyetlen volt
Piroskával szemben, hogy szegény lány a tyúkólban aludt, mert Terus néni félt oda bemenni, mivel hogy
egy vén kakas egyszer nagyon belécsípett. Szóval csak itt érezte magát Piroska biztonságban.
Az mellett dolgozott is, minden nap begyalogolt a városba, ahol egy kis színházban javítgatta a jelmezeket.
Tele is volt a ruhája mindig cérnával, ez miatt sokan Mecérnásnak csúfolták.
Egy nap így szólt hozzá az édesapja:
- Idefigyelj, Piroskám, Terus anyád már megint balhézik, el kell küldjelek a háztól. Keress magadnak
valami lakásfélét aztán elég nagy vagy már, megleszel egyedül is.
- De apa! - ellenkezett Piroska, - hol találjak én lakást? Meg aztán pénzem se nincs rá.
- Nem baj lányom, vidd magaddal a szomszédék Jancsikáját, majd ő gondoskodik rólad, úgyis összeszűrtétek már a levet.
Mondjuk a Jancsika csak észben volt Jancsika, mert húsz éves létére is olyan bamba volt szegény mint az ökör,
de azért tudta mi hol van. Kézen fogta Piroskát és elindultak az erdő felé.
- Sose félj, aranyom, - mondta neki, - megvédelek én mindentől!
- A farkastól is? - Aggódott Piroska.
- Még nagyanyádtól is! Ide figyelj. Kevesen tudják hogy Terus anyádnak van egy ikertestvére,
a Rutka néni. Amilyen keményszívű a mostohaanyád, ez épp olyan lágyszívű, épp csak az a baja,
hogy sohasem tud jóllakni, mindig éhes. Egész biztos befogad bennünket, ad lakást ha cserébe minden nap szerzünk neki ennivalót.
- Hát te ezt honnan tudod, Jancsika? - érdeklődött Piroska.
- Ne törődj vele, volt már vele dolgom máskor is. Az akkori csajomat, Juliskát, jól befőzte a boszork...  akarom mondani Rutka néni, de azt már megbocsátottam neki, mert annyi pénzt adott akkor, hogy megvettem belőle az öreg Bicók házát apámnak.
Mentek, mendegéltek, már lassan vörösödni kezdett az ég alja amikor Piroska felkiáltott:
- Jancsi, nézd, mi az a lábon forgó valami?
- Ott lakik a Rutka néni. Jobban mondva egy óriás csiga lakik ott, de szegény már olyan öreg,
hogy teljesen összezsugorodott, szinte elfér a nagy csiga kastély legkissebb sarkában. Segítség is kell már neki
ki-be mászni a házából, így hát befogadta Rutka nénit örökbe.
- De hát miért áll ez a kastély ilyen vékony lábakon?
- Hosszú történet az, Piroska, de csak röviden, mert amikor a csiga még óriás volt bekapta a gólyát amely őt akarta megenni, de nem tudta lenyelni már akkor rendesen,
így a lába kint ragadt.
Mivel csak létrán lehetett feljutni a kastély ajtajába, Jancsi ment előre, nehogy véletlen is a Piroska
ruhája alá lásson. Megnyomta a csengőt, mire egy roppant csúnya vénasszony nyitott ajtót. Az orra
szinte a köldökét érte és látszólag melltartó sem volt rajta, mert amit annak tartania kellett volna viszont a banya térdeit verte.
-Ki mer engem zavarni a délutáni koktélom mellet, mi? - ordított a néni.
- Ne haragudjon már, Rutka néni, én vagyok, Jancsika, hoztam valakit vacsorára!
- Jaj, édes fiam! - örvendezett Rutka néni, - jaj, de kedves vagy, már éppen azon járt az eszem,
valamit enni is kellene, ebéd óta szinte semmi sem volt a számban!
- Rutka néni, tudna adni ennek a szegény lánynak egy lakást? Terus húga megint kidobatta
senkije se nincs a szerencsétlennek.
- Hát már hogyne tudnék, édes fiam, persze, persze, legalább a családban marad, no ugye? - röhögött a vénasszony kezeit dörzsölve, száját nyalogatva.
Erre bevezette őket egy óriási konyhába. A tűzhely legalább akkora volt mint egy kisebb ház,
rajta hatalmas kondérok, fazekak sorakoztak, mint katonák parancsra várva.
- No, Piroskám, kapd le azt a legnagyobbat - parancsolta a banya - aztán fogjunk neki
a főzésnek.
Piroskának hirtelen felrémlett valami. Mivelhogy odahaza a tyúkólban aludt, Terus mama nem
adott neki rendes takarót, hanem egy csomó öreg újságot dobott be minden este mondván,
azt legalább nem kell mosni ha a tyúkok bepiszkítják, amit meg is tettek többszörösen. Piroska
néha el is olvasta az újságot, mert érdekelte mi történik a nagyvilágban. Az egyik történet
nagyon mély hatással volt rá. Valami Juliska nevezetű csaj eltűnt, sokáig keresték a rendőrök,
végül is megtalálták a csontjait valami kastély szemét domján. Persze a kastély lakói tagadták
hogy valamit is tudnának az esetről, így hát sohasem derült ki mi történt. Összetéve a pár
elejtett szóval amit Jancsitól hallott, hirtelen összeállt benne az igazság. Gyorsan döntött.
- Jól van, Rutka néni, máris veszem - mondta. - Te meg Jancsi hord tele azt a még
nagyobbat ott a tűzhelyen vízzel, én addig összeszedem a fűszereket.
Úgy is történt. Piroska felállt a nagy tűzhely tetejére és szórni kezdte a fazékba a sót, borsot,
paprikát, majorannát, ami ép kézügybe került. Hirtelen elkiáltotta magát:
- Jaj, én bolond, beleejtettem a sós dobozt, gyere már Jancsi, nyúlj bele, én nem érem el a fenekét!
Jancsi felugrott és a fazékba hajolt. Piroska, ügyesen hogy a banya ne vegye észre, belelökte Jancsit. Ismét felkiáltott:
- Jaj, én bolond, a fazékba ejtettem Jancsit, jőjön már Rutka néni, segítsen kihúzni!
Segítek ám, segítek bizony, örvendezett a vénasszony, azt gondolva, no, most kettőt egy csapásra!
Azt viszont nem tudta, hogy Piroska titokban minden nap edzett és olyan izmai voltak, akár bokszolni is mehetett volna.
Derékon kapta a banyát, puff bele a fazékba és jó erősen rákapcsolta a gázt. Percek alatt már forrt is a banya meg a haszonleső Jancsika! Olyan finom szag terjengett a konyhában hogy még a zsugorodott csiga is előjött a sarkából.
Belekóstolt a fazékba és csodák csodájára, ifjú, derék királyfi lett belőle!
- Ezer éve várom hogy valaki el tegye láb alól ezt a banyát, mert boszorka ám ez,
elátkozott és azt mondta így zsugorodjak meg és csak egy becsületes lány bátorsága mentsen meg!
Leszel-e a feleségem, szépségem?
- Jó hogy! - vágta rá Piroska és a karjaiba hullott. Vígan éltek míg az öreg király meg nem halt, utána már nem annyira, de azért a nyugdíjból valahogy csak eltengődtek.

Amikor azt is elvették tőlük, vége let a mesének...