Reggel már
nem csörren a vekker,
nem hallom víg zsivaját.
Kopott Nap
megbámul engem
csendben az ablakon át.

Nem érti,
hogy mire vélje,
szomszédja
az ágyban maradt,
hisz´ nem volt példa még erre
az elmúlt évek alatt.

Utcának a forgatagában
emberek járnak
munkahelyükre sietve,
irígy szememmel
nézek utánuk
bánattól dideregve.

Időmet már
nincs hova kössem,
fogódzóm egy se maradt.
Életem folyik ki kezemből,
munkának
nélkülözése miatt.