Szélben suttogó fakoronák alatt
ülök és elmerengek.
Nézem a nap szomorú távozását
és hallgatom a csendet.

Mi végre vagyok és minek,
kellek-e még valakinek?
Még parázslik életem szikrája,
élet ez még, vagy csak délibábja?

Felnézek a reménytelen égre,
döntsem el én, mikor legyen vége?
Ki hiszi el, ha itt fekszem holtan,
hogy nem diliztem be,
hogy még eszemnél voltam?