Bár meggyötört az élet szenvedése,
a legszebb így is Te vagy énnekem,
ki kézen fogva az életnek útján,
harmincnégy évet tettél meg velem.

Én nem tudtam azt soha sem elérni,
hogy gondtalan legyen az életed.
Az őszülő hajadból jó pár szálat,
tudom, hogy én nekem köszönheted.

Lehet, hogy ennél több volt, amit vártál,
de ennyi az, csupán, mit adhatok.
Én nem tudnék már megmaradni másnál,
így fogadj el, kérlek, amilyen vagyok.