Pár kósza szó volt,
elsárgult cédulán,
mit írtam én,
oly’ rég egy délután.

Csak egy kis levél,
mit sosem küldtem el.
A büszkeség
büntetést érdemel?

Tán látomás volt,
megláttalak nem rég.
Szívembe mart
a kegyetlen emlék.

Büszkeségemből
már semmi sem maradt,
mert elhamvadt
a negyven év alatt.

Lehajtott fejjel,
és észrevétlenül,
tovább mentem.
Úgy sajgott legbelül!

Családom van már,
nejem és két gyerek.
Újra kezdést
már az ész tiltja meg.