Porszemek vagyunk
Görbül a tér, fényévnyi távolságban új bolygók születnek, régiket temetnek.
Forog a Föld, forog lankadatlan. Hiába osztjuk az oszthatatlant.
Tér és idő, idő és mozgás, mindig elvarázsol az örök körforgás.
Megáll a mozgás, nem múlik idő, sosem volt múlt, s nem lesz jövő.
Csillag mit meglátsz, lehet, nem létezik, amire a fénye hozzád elérkezik.
Táguló Világegyetemben, gondolkodtál ezen? Ember, relatíve, egyre kisebb porszem leszel!
|
|