:
Egy éve már, hogy nagy lett a családunk,
hisz’ macskákat leltünk a fű között.
Két apróság, Venyige és Csetresz,
egy éve már, hogy hozzánk költözött.
Gonosz gazdájuk veszni szánta őket,
kertünkbe dobta át a két cicát.
Mindkét csöppségünk a lábát törte,
és keservesen hallatta szavát.
Emlékszem még, hogy kezdetben cicáink,
ezt ma már, hinni is alig lehet,
cicamama cicijének híján,
szemcsepegtetővel kaptak tejet.
Azóta a cicáink nagyra nőttek.
Amit lehet azt tőlünk megkapnak.
Ha nem lennének, hiányoznának.
Szeretetért szeretetet adnak.
Az életük csak egy hajszálon múlott.
Szemükben már csillog az értelem,
mert az állat sosem tenne ilyet,
csak ember lehet ily' embertelen.
Sopron, 2008.
(84 szó a szövegben) (948 olvasás)
