:
Hogy apámról is szó essék végre...
bizony sokszor néztem fel az égre
kutatva annak a titkos okát,
miért választottam ilyen apát.
Hogy a testvéreim megismerjem?
hogy kínok közt fejlődjön a lelkem?
hogy legyek tőled megszégyenítve,
aztán bűnösként megbélyegezve?
hogy megtanuljak sírni nevetve,
mert szívedből ki lettem rekesztve?
Tán, hogy ne ismerjem meg a csodát,
amit egy szerető család kinál?
hogy ne tudjam, mi az a barátság,
vígság, jóság, igazság, biztonság?
Ám szívem mégis hálát rebeg
és ezt most el is mondom Neked:
Azt mind-mind megtanultam Tőled,
mit az élet el nem vár tőlem,
és senkitől sem e világon,
legyen az bármíly földi átok,
avagy gyermektelen gyermekkor,
amért egyszer lelkünk meglakol.
Köszönöm a tanítást, Apám!
2005.03.06.
(96 szó a szövegben) (887 olvasás)