Látva, ahogy temérdek szív sír, jajong
egy nesztelen, fénytelen bús alkonyon
puszta kézzel szakítnám ki a vágyat
-ahogy a szél csavarja ki a fákat-
az ezeregy sebből vérző szívekből
mielőtt a hallgatag hajnal eljő.

Te tudod Atyám, mint létünk alkotója,
az álmaink és titkaink hordozója
hogy míly nagyon esendő is az ember
szíve fájdalma pedig mint a tenger
amikor pataknyi könnye már elapad
szerelemtől reszkető szíve megszakad.

Jó Atyám! Te vagy a titkok tudója
tudod, mi vágyaink mozgatórugója
tudtad, mikor teremtetted az embert
de nem készítettél hatásos fegyvert
-vagy lenne bár csak viszonzott szeretet...!-
hát adhatnál most helyette kegyelmet.



2005.03.20.