:
Esik az eső, egyre szakad,
az Eger patak meg csak dagad,
eltünt a rakparton a kis út,
régóta tudjuk: a víz az úr!
Megírta már Petőfi Sándor,
hogy a Tisza sem mindig jámbor,
évek óta vonulunk hátrébb,
ingatag s mind nagyobb az ártér.
Ó! Te kecses kis egri patak,
döbbenten áll, ki arra halad,
hordalékkal teli vized szalad,
le, csak lefelé! s a kishalak?
Csillogó víztükröd összetört,
ágyadban a sodrás utat tört,
darabjaival játszik a szemét,
az ember összekulcsolja kezét,
és kéri a Mindenek Urát,
nézzen már, nézzen le reánk,
zárja el a csapokat a felhőn túl,
már nagyon is tudjuk: a víz az úr!
2005.04.20.
(86 szó a szövegben) (880 olvasás)