Imádlak Titeket!

Ó! Ti ifjú tizennyolc évesek!
imádlak Titeket!
Üde fiatalságtok,
bolondos balgaságtok!
Gyermekes csínytevéstek,
felnőttes korrektségtek!
Cinikus vagányságtok,
csipetnyi gyávaságtok!
Őszinte rajongástok,
kőkemény kritikátok!
Szertelen huncutságtok,
öreges komolyságtok!
A lobogó szívetek,
és keserű könnyetek!
Mind, mind, mi csak vagytok,
mai Fiatalok!

Táncra hív az élet most már Titeket,
vizsgáztatja szilajabbik énetek,
bezárulnak iskolátok kapui,
felderengnek életetek adui.
Ma még együtt szerenádot adtok,
holnap kemény feladatot kaptok,
megállni az életben a helyetek,
tanárotok nem lesz már ott veletek,
sem szülőtök, sem gyámotok, sem senki,
egyedül kell a lábatok megvetni
merészségtek, érettségtek talaján,
mert tett nélkül nem terem babér a fán.

Persze tanácsot most könnyű lenne adni,
de a tanulópénzt Nektek kell megadni.
Utatokon kísérjen a Szeretet,
és legyen mindig helyén a szívetek!


2005.05.05.