Kérlek jó Atyám! ...
Kérlek jó Atyám! …
Atyám! Oly sok köszönettel tartozom Neked.
Reám bíztál kettő csodálatos Gyermeket,
adtál több romantikus, kéjjel perzselő szerelmet,
fájdalmat, betegséget, örömmel teli perceket.
Kaptam apát, aki megélte élete viharát,
és anyát, aki tán soha nem élte meg a Csodát,
Testvéreket - szeretőket, kínokban szenvedőket,
Barátot, ellenséget, forróvérű szeretőket.
Jót, rosszat bőven adtál, sosem voltál fukar hozzám,
félelmek és kétségek közt hányódni alig hagytál,
pedig tudom, ifjúként, voltam hazug, romlott, léha,
Kegyed akkor nem éreztem, csak olykor, néha-néha.
Oly sokszor gondoltam, hogy éltem önmagam elvetem!
De Te mindig óvóan és féltőn lefogtad kezem.
Én oly sok mindent kaptam már Tőled édes Istenem,
mind azt megköszönni, már nincs elég hosszú életem.
Téged mégis jó Atyám kérni szeretnélek:
bocsássad meg énnekem valamennyi vétkem,
és még azt is kérem Tőled, édes Istenem,
óvjad, védjed szeretőn két drága Gyermekem.
Kérlek én még Téged arra, ne hívd harcra a Magyart,
e Nép történelmi múltja már oly sok vihart kavart.
Megfáradt és megalázott Nemzet éli most e Hont.
Mily sok bilincstelen szolgasors, elveszített otthon!
Ez jut most a Magyarnak, e szilaj és bátor népnek,
Kiktől a nagyurak csak elvesznek és még nem félnek,
lábbal tiporják egy Nemzet önérzetét! Kenyerét,
házát veszik és nem félik a Magyarok Istenét!
De féljétek csak a holnapot, ti álnok uraság!
Mert a ma még szunnyadó tömeg, ha egy nap talpra áll,
fel nem tartoztatja őket sem vízágyú, sem kordon
és biztos az is, hogy nem áll meg lenn a Duna parton!
Add hát Uram! hogy a zsarnokok térjenek már észre!
és ne fürödjön e drága Hon földje ismét vérbe!
Adj Uram rideg szívükbe jóérzést, alázatot!
s kapjon e Nép végre Egyenlőséget, Szabadságot!
AndréErzsi
izike,zizike
Eger, 2011. október 13.
|
|