a Kezdet és a Vég
Az asszony csendes áhítattal
díszítgette a karácsonyfát.
Nem sietve a pillanattal,
amikor csillagszórót, s gyertyát
gyújt és elénekli a Mennyből
az angyalt. Ünnepi korona.
Harminc éve száll fel a csendből,
gyermekeivel, a dal. Noha
most egyedül van, ezt el fogja
énekelni. Gyermekéveit
az a perc mindig beragyogta.
Elhozta magával fényeit
a zord szülői házból. Erre
a malasztos percre szívesen
emlékszik, képzelete szülte
angyalok, a jászolban Kisded.
A Csendes éj szól már csendesen,
a karácsonyfa ünneplőben.
Múlnak a percek, serceg a csend.
Tán a jászolban már a Kisded... ,
jut eszébe a nőnek. Hamar
gyertyák gyúlnak és csillagszóró,
felcsendül a Mennyből az angyal,
de mint harminc éve mindig: óh!
ugyanott, elakad a szöveg
az áhítattól és most nincs itt,
Kivel ilyenkor nézett össze,
sem az, Ki a csendbe mosolyt vitt.
Csak áll a kínos csendben, félszeg,
s egy Miatyánkba kapaszkodva
bízza, hogy felenged mindkét jégszeg
szívében, mit hiányuk vert oda,
de míg mormolja az imát, Jézust
látja a Golgotán, s képek sora
a véres Keresztútról pereg, fut
át agyán, s az Utolsó vacsora.
Semmivé törpül szíve jajszava,
s tudja, e Napon, először ért Haza.
Fontos!
A vers tartalma nem légből kapott, ám! Fiam a megélhetését biztosítandó
Skótföldön tartózkodik, Lányomat pedig én beszéltem le, hogy utazgatásra
költse nehezen megkeresett pénzét, tehát a magamban töltött Szenteste
csak! és kizárólag a díszes hatalmi társaság sara!
AndréErzsi
izike,zizike
2011.dec.25.