elkápráztatásotokra
száguldás
és a nő a kifeszített ég alatt,
nézte, ahogy előtte az út haladt,
körötte a táj lassan elfogyott,
minden elszáradt, sivár és kopott,
és az út egyre csak rohant tovább,
már kiáltotta volna: - ne tovább!
ám a száguldás falta az időt,
magával rántva minden vihetőt,
aztán egyszer csak már az út is eltűnt;
a véresre áztatott múltat és bűnt
a süvítő iramban a húsába
vájta a rohanás; lelke húrjába
rejtené silány önmagát, de hát
cafatokban tapad a teste, már
vérző, légtől fodrozódó inak
és csupasz csontok tömegén, mit csak
a huszonegy grammnyi súlyú lelke
aprócska kis halványkék pereme
összetartó ereje és élni
akarása kényszerít túlélni;
csontig vérben ázva az elkövetett
bűnei súlya alatt, fény övezett
hatalmas vak szemgödör felé haladt
roppant sebességgel, elméje alatt
már szinte csak egy hatalmas vértócsa
loholt, mint üstökös után a csóva,
a beláthatatlan őslyuk pulzáló
fénye egyre erősebben villódzó
lüktetéssel vonzotta a mélységbe,
mikor tacsakosra ázva felébredt
végre.
AndréErzsi
izike,zizike
2012.01.10.
|
|