Szerelemtől kerge baknyulak
a virágos mezőn kergetőznek,
zajos reggeli csetepatéjuk
riadalmára van  két éber őznek.
Eddig finnyásan válogattak,
zsenge termőrügyeket harapdálva,
de megzavarta őket a harci attak,
nincs kedvükre ez a lárma.
Karcsú lábuk egyszerre toppant,
és utat vágva a kukoricásban,
átszelik az üdezöld táblát hamar,
végül eltűnnek a tóparti sásban.
A békalencse közt a sekély vízben
piroshasú unkák kuruttyolnak,
elragadja őket is a vad szerelmi láz.
pedig fél lábon állva, hideg szemmel
figyeli őket a kegyetlen vadász,
egy szürkegém, ki a szelek szárnyán
tán  tegnap alkonyatkor érkezett,
mohó étvágyából mindenki láthatja,
hogy a hosszú úton nemigen étkezett.

Én is megéheztem, ha nem is békára.
(Azt hiszem, rántotta van betervezve mára)
Lehet, hogy serceg is a szalonna már…
de tudom, hogy holnapra a határ visszavár.