Szűz liliomban kötésig gázoltam,
nem törődtem a letiport virággal,
szembeszegültem a nagyvilággal,
és lám, lázadásom elmúlt hasztalan.

Markoltam hajdan mindenből jó sokat,
mára  kihullott minden a kezemből,
beigazolván a zordon jósokat. 

Mohón habzsoltam ételt, s éveket;
nem érdekelt, hogy milyen gyorsan telnek,
ma megrezzenek, ha gyászról énekelnek.

A bölcs véneknél is okosabb voltam,
ám hibáimból soha  nem tanultam,
maradtam műveletlen, tudatlan tahó…
Hercegnőm, hova tűnt a tavalyi hó?