Ne mondd ki azt a szót, hogy állomás,
és azt se halljam többé, hogy vonat,
hogy fehér kendő lobog… Bármi mást
mondhatsz... A nevem, vagy neved.
Jaj, a kanyar elnyelte… elveszett…
Még most is látom, egy  kendő lobog,
és bár tudom, ott vagytok boldogok,
csak a lobogó fehér kendőt látom,
és zokogok, csak zokogok.