Brumi kutya utolsó levele
Jobbról fehér rózsa, balról som virágzik, árnya alatt sírom talán nem is látszik...
Jó kutyátok voltam. Halk volt ugatásom, csak nyugodt őrzéshez nem volt maradásom.
Víg mezőkre vágytam, sokszor meg is szöktem, pedig a gazdámat igazán szerettem.
Késő vén koromig szolgáltam eleget. Kutyamennyországba, tudom, beléphetek.
Most, hogy lefeküdtem hűs bokrok tövébe, utolsó levelem maradjon emlékbe.
Testemet ölelje sombokor gyökere, a virága legyen emlékemmel tele!
|
|