:
Közönyből szőtt lélekálarc,.
Ránk tapadt egy bús napon,.
Békeőrlő legbenső harc....
Rikolt a Múlt,mint száz vadon.
Hazugságok himnuszából,
Igaz mesét gyúrt az Élet,
Hidd azt ember, csak jót játszol,
S nem kopogtat majd a Végzet.
Ó, az tény,hogy nem kopogtat,
Berúgja az összes ajtót.
Jók és rosszak? Nem válogat.
Ki mondja el majd a zárszót?
A szebb jövő csak utópia,
Álmodozz még balga lélek.
Elporlad az ember nyoma,
Jól lakhatnak majd a férgek.
Epilógus
Vegetálhatsz elmerengve,
Ámításból jövő készül,
Önmagaddal nézve szembe,
Választ lelhetsz szavak nélkül.
Álarcaid sutba dobva,
Meztelen lesz lelked végre,
Szeretetért rimánkodva,
Sírdogál csak épphogy élve.
(77 szó a szövegben) (141 olvasás)
