12.

 A következő két nap viszonylagos csendben telt el.
Mindenki tette a dolgát, és a tanítást is ugyanúgy oldották meg, mint nyolc évvel korábban.
Az iskolát ugyan nem zárták be, de rendesen elkülönítették a Keleti szárnyat az épület más részeitől.
Közben természetesen a nyomozók sem ültek egy helyben, gőzerővel dolgoztak.
Még mielőtt azonban újra szétnézhettek volna az iskolában, Lendvainak és Kovácsnak meg kellett jelennie egyetlen felettesüknél, Jugovics Andornál.
A „nagyfőnök” íróasztala mögül gondterhelten nézegette a jelentéseket, miközben a maga sajátos stílusában csendesen elemezte a kialakult helyzetet:
- Ez a gyerek… Ez a Pásztor gyerek… Olyan, mint egy visszatérő rossz álom. Egész egyszerűen kiirthatatlan az ember elméjéből. Olyan, mint valami parazita. Nincs igazam? – masszírozta homlokát Jugovics.
- De, főnök! – helyeselt Lendvai.
- Igaza van, főnök! – bólogatott Kovács Gabriella is.
- Legutóbbi alakítása után egy hétig újították a Nyugati teret, erre megint itt van!
Hol lakik ez? – kérdezte.
- Közel a Kőbánya-Kispesti metróhoz – mondta félve Lendvai.
- Micsoda? – kapta fel a fejét Jugovics – A pályaudvar már nem buli, most a 3-as metró végállomását akarja hazavágni?
- Ne aggódjon uram! – nyugtatgatta Kovács – A fiú nem gyanúsított. Legalábbis egyelőre…
- Azért nem árt, ha alaposan a körmére néznek ennek a Pásztor gyereknek. Egyébként kinek lenne érdekében így bosszút állni rajta? – tárta szét tanácstalanul kezeit a főzsaru.
- Ami azt illeti… A sor végtelen hosszú – válaszolt egy fél mosollyal Lendvai.
- Akkor nem ártana mielőbb szűkíteni a kört. Csinálják, ahogy akarják, ahogy kell, de gyorsan! – mondta szigorúan Jugovics, majd egy kézmozdulattal jelezte, hogy vége a beszélgetésnek.
Lendvai és Kovács néhány helységgel arrébb mentek, egyenesen Lendvai irodájába.
A nyomozó gondterhelten leült a székre, miközben kolleganőjével a gyilkosság helyszínén készített fotókat nézegették:
- Vegyük sorra – köszörülte torkát Lendvai – Valaki brutálisan megöl egy tizenegyedikes fiút, és mindezt abban a teremben teszi, ahol nyolc éve a Kollár gyilkosság is történt. A tettes versikét ír a falra az áldozat vérével, melyek egyértelműen Pásztor Krisztiánnal hozhatók kapcsolatba. Különösen a kémia laborban talált írás.
- Így van! – bólogatott Gabriella – Ráadásul Pásztor is a tizenegyedik évfolyam tanulója volt akkoriban, amikor imádott tanárnője ámokfutásba kezdett.
- De vajon miért vájta ki a srác szemeit?
- Talán jelképezni akart valamit – gondolkodott a nő.
- Teljesen logikátlan ez az egész. A szemgolyókat megtaláltuk a kémia laborban. A rohadék csak meg akart hökkenteni mindenkit. Minél brutálisabb, annál nagyobb hatást ér el. Nem gondolom, hogy érdemes lenne ezen a ponton leragadni – elmélkedett.
- Akkor? – tárta szét kezeit Gabriella.
- A tanárnő a kulcs! – pattant fel a székből Lendvai – Valaki, aki közel állt a nőhöz, így akar bosszút állni Pásztoron. Eddig kivárt, ám most elérkezettnek látja az időt arra, hogy lesújtson!
- De mégis ki? – kérdezte kicsit tanácstalanul Kovács.
- Újra elő kell ásnunk a nyolc évvel ezelőtti aktákat, és alaposan utána járni Halmos Bernadettnek!
- Mire gondol?
- Van-e testvére, vagy nagyon közeli rokona. Esetleg a volt férj? – kérdezte ezt most önmagától is Lendvai.
- A volt férj? – kerekedtek ki a nő szemei.
- Neki lenne a legalaposabb oka arra, hogy megleckéztesse Pásztort. Elvégre a feleségét kefélgette a srác.
- Talán utána kéne néznünk a volt férjnek…
- Már megtörtént! – robbant be valósággal Varga Richárd.
- Mit képzel, hogy ez valami kocsma? – teremtette le rögtön Lendvai.
- Elnézést kérek uram – hajtotta le a fejét bűnbánóan Varga.
- Mire bukkant? – kérdezte Gabriella, miközben a fiatal nyomozó kezében levő papírokat figyelte.
- Ahogy Lendvai úr is javasolta, utánanéztem a nyolc évvel ezelőtti dolognak. Átnyálaztam minden aktát – büszkélkedett.
- A lényeget! – szólt rá megint Lendvai.
- Halmos tanárnőnek volt egy férje, bizonyos Kecskés Attila.
- Ó, valóban! – állt fel a nyomozó – Ám ha alaposabban utánanézett, akkor azt is tudhatja, hogy ez a Kecskés már jó ideje Dániában él és dolgozik. Egyszóval biztos alibivel rendelkezik – tette karba kezeit Lendvai, miközben az asztalnak támaszkodott.
- Ez így igaz – erősítette meg Kovács a társát – Kecskés Attila a felesége halála után nem sokkal külföldre ment.
- Igen, méghozzá Koppenhágába költözött, de most jön a java! – húzta ki magát.
- Hallgatom! – vált kíváncsivá Lendvai.
- Kecskés Attila a holnap délutáni órákban megérkezik Ferihegyre – mosolygott.
- Hazajön? – kérdezte kikerekedett szemekkel Kovács.
- Bizony! – bólogatott.
- Ez furcsa – kezdett el járkálni Lendvai – Szinte a gyilkossággal egyidejűleg Halmos Bernadett férje hazajön. De vajon miért?
- A gyilkosság idején még biztosan a dán fővárosban tartózkodott – mondta Varga.
- Mi van, ha mégsem? – vigyorgott Lendvai.
- Minek jönne ide? – tárta szét kezei Gabriella – Vannak itt rokonai, vagy a szülei élnének itt? – elmélkedett.
- Ezt kétféleképpen tudhatjuk meg! – emelte mutatóujját Lendvai.
- Éspedig? – kérdezte Varga.
- Szépen nekiállunk, és kinyomozzuk az ürge itthoni dolgait.
- Mi a másik verzió? – érdeklődött most a nő.
- Ne fecséreljük az időnket azzal, hogy kutakodunk. Csak azt derítsék ki, melyik géppel érkezik holnap! – adta ki az utasítást Lendvai.
- És aztán mit csináljunk vele? – érdeklődött sejtelmesen Varga.
- Szedjen össze még két embert, és várják meg a reptéren Kecskést. Aztán kövessék minden lépését, de ne csináljanak semmit! – figyelmeztette őket.

folyt.köv.