Ott jártak lábaim nálad
ültem megfáradt térdeden,
s mint kisgyermek
ittam szavad halk susogását
a zúzmarás tereken.
Ott jártak kezeim nálad
ölelték tested kínjait
s néztem fel rád,
forrasztottam sejt-sebeid.
Ott jártak szemeim nálad
látták dolgos kezeid,
melyek értem ringnak messze,
ha eljön a tél, éppen itt.
Ott járt lelkem nálad
fónódott halovány arcod mögé,
s mint selyemháló úgy simult
reszkető tested köré,
hol nincsenek cserepek,
sem jégdarabok,
csak bolondos madarak,
kik olykor szabadok...
...ott jártak...kósza szavaim
bátortalan lépted körül,
s kopogtak halkan
az ablak szivárványa mögül...