Álmodom, s kinyíl a világ:
a réten tücsök ciripel
dongó napraforgóra száll
háztetőn a macska meg-megáll.
Pelyhes csönd telepszik a tájra
susogni kezd a bodza illatos ága
napfény ízében ring a hold
pajtában játszanak a kiscsikók.
Tavasz szelíden ül arcomon
mosolya fodrozó akácon
nyikorgó kapu felett
pacsirta dalolja a víg éneket.
Álmodom, s kinyíl a világ:
konyhában az óra körbejár
ülsz az ebédlőasztal mellett
felhőkből rétre zápor esett.
Eső illata száll a levegőbe
kezed fonódik méz-tükörre
mosolyod csókolja szám
így álmodok tovább.