Mikor elköszönsz tőlem,
akkor adnék csókot szerelmesen,
s ölelném tested
 boldog fák lombja alatt,
míg fűszálak közt,
a virágok szirmot bontanak.
Mikor arcod arcomhoz ér
elfog a remegés,
hisz' csak állok előtted,
és engedlek utadra
magamban ezerszer mondom
kérlek, ne menj sehova.
Mikor hátat fordítasz nekem,
akkor mondanám el csendesen,
szerelem ül szívemen,
s a fák ágán zizeg a falevél
a nyári szél énekén.