Szeretlek, annyiszor mondtam el magamban, mikor ott álltam melletted súgtam lelked felé, mikor tekinteted rám emelted. Szeretlek, annyiszor írtam le a sorokat, hogy számolni sem tudom annyiszor betűztem hangosan, hogy ízét karamellnek mondom. Szeretlek, annyiszor akarom kiejteni hangosan, de félelem szökik át torkomon, s a hang csend marad míg állok melletted, vagy nézem szemedet, s egyszerűen csak kérdésemre a szürke sorok felelnek.
