:
Nagy Gabriella: Ablak előtt
Minap ültem az ablak előtt
sütött a Nap, akkor délelőtt
gondolatomban te jártál,
mikor a parkban velem sétáltál.
Csendben figyeltem az utcát,
ahogy a fény a fák közt bújkált
magamban most is mosolygok
fülemben hallom mondatod.
Megfakult levelek hullnak
járdán szorosan összeborulnak
akkor megfoghattam volna kezed
súghattam volna: szeretlek.
Minap ültem az ablak előtt
borongós volt az idő, akkor délelőtt
szívem zakatolt össze-vissza
lelkembe simult a kimondatlan szavak súlya.
(72 szó a szövegben) (230 olvasás)