Harmadszor szólítalak
Behunyt szempilláim alatt,
száguldó időm
megpihen,
feléd nyújtott tenyeremben
lassan elalszik
a szívem,
csendesedik bennem a vér,
keskenyedik már
a világ,
szólítalak téged mielőtt,
északra szállnak
a vadlibák.
Jó lenne még kicsit játszani,
játszani veled
életet,
átfesteni együtt újra,
a megkopott régi
képeket.
Mélységbe vesztek titkaim,
tovatűnő évek
alatt
szívem legmélyén meglapult
szavaim,
téged szólítanak!
Szárazon zörgő füvek között
még bontja szirmát
egy virág,
a lemenő nap fényéhez,
még utoljára
felkiállt.
Csendben vonulnak az évek,
meggyűrődött álmok alatt
állok most,
fedetlen fővel
és harmadszor szólítalak!
|
|