A fejem felett az égen,
Örvényt vetnek a csillagok,
Sebeket martak az évek
Mióta feléd úton vagyok.
Jó lett volna jönni bűntelen,
Nem sötét utcák rejtekén,
Sziklákat görget az idő
És te ott állsz a tetején.
Szavaim fűben lapulnak
Feléd csak suttognom szabad,
Pedig viharos szelekben
Ketté törhetnek a szavak.
Törvényt kell érted bontanom,
Mert terád néznem nem lehet,
Ne hulljon bűnként fejedre
Áldás helyett, hogy szeretlek.
Olyan nehéz már hordani
Titkokba fojtott szavakat,
Életet teremtett bennem
Egy bűnben fogant mozdulat.
De a sorsunk már összeforrt,
Bilincsbe vertem az álmokat,
Hogyha egyszer bűnhődni kell,
Enyém legyen a kárhozat.