:
A fák között keringőt jár a szél,
Az éjszaka már szelíden zokog,
Majd csendesen behunyja a szemét,
Elringatják őt az álomfolyók.
Néma szobámban halkan csörgedez ,
A távolból még hallom hangjait,
Szemeim előtt álmot görget el,
Halk muzsikát, mely lágyan andalít.
Selymes szárnyakon suhan most a hold,
Végig simítja fáradt szememet,
Ágyamra terít bársony takarót,
Szitál rám színezüst permetet.
Ablakom alatt tücsök zenekar,
Játszik apró hegedűk húrjain,
A park fái közt lágyan elsuhan,
Rezegve száll az álom útjain.
(79 szó a szövegben) (1028 olvasás)