:
Kértelek téged, magamnak,
Kértelek, de mégsem adtak...
Elloptalak hát a nyártól,
Gyöngyös fürtű éjszakától,
A suttogó őszi lombtól,
Gyémántfényű csillagoktól,
Elloptalak én magamnak,
A szívemben összeraklak.
Kacagásod, lesz a nyártól,
Hajad ében éjszakától,
Szemed fénye csillagokból,
Hangod, súgó őszi lombból.
A szívemben összeraklak,
Óvón, féltőn betakarlak...
És úgy viszlek én téged el,
Mint szél fákról a levelet,
Egyszer majd csak felkaplak,
Lágy szellőként ringatlak.
(65 szó a szövegben) (1071 olvasás)