A játéknak vége. Nem ér a nevem !
Időm elfogyott, közeledik a part,
nem voltam neked több, csak egy gyerek,
aki kicsit még játszani akart.
Többé már nem vonz a hazug világod
csak egy faladból kilazult kő vagyok,
a hangom még erős, de ha kiáltok,
nem akarod hallani,: hogy itt vagyok !
Lassan tovatűntek az évtizedek
az ígéret maradt, a többi hol van ? -
kértél engem, hogy várjak türelmesen,
mindig azt mondtad: megkapod holnap !
Vártam rád csendben, már több mint húsz évet,
jó gyerek voltam, megőszült a hajam,
mára már nem fáj semmi, csak a szégyen,
ha arccal temetik földbe a Magyart.