Szemem tükre, a szemeid őrzik már
a két kezem még fogja a kezedet,
de búcsúznak a nyártól az őszi fák
és elkezdtek sárgulni a levelek,
az eresz alján a fecske útra kész
reggelre elmegy talán a gólya is
tudom, hogy egyszer minden a múltba vész
csak te maradj meg nekem, még holnap is,
hogy addig őrizhessem a szemedet
ameddig nem lesz hófehér a hajunk
megőszül a szívünkön a szerelem,
s a szél elviszi utolsó sóhajunk.