Voltam láng és voltam szélvihar, mától fogva mindezt rád hagyom, legyél a vihar helyettem, mostantól, én csak csend vagyok. Fonok hajadba napsugarat, adok inni reggeli harmatot, és lágy hangú melódiákat, hozok neked el az ajkamon, Elringatlak téged szelíden, ahogy tó vize a csónakot, itt alszol mindig a szívemen, mert már a párnád is én vagyok.
