Bizony mondom
Egy napon, bizony mondom, leteszed majd azt a nagy keresztet.
Azt, amelyik (haminc) apró(szemű) ezüst láncon függ a nyakadban.
Aztán majd egy másik napon, bizony azt a másikat is leteszed.
Azt amelyik egy vékony szálon függ, s egyensúlyoz szakadatlan.
És azon a napon - azon a másikon persze-, mikor máskor lehetne,
kerékbe törik halhatatlan lelked, leköpik elnyűtt, élettelen tested,
aztán szépen felnégyelik, hogy a négy égtáj keresztjére szegezve
tilalomfaként figyelmeztesd mind, ki esendő: mint a te veszted,
oly sorsra jut az, kit barátként csókolnak, mikor csillaga fénylőn
fenn ragyog, s mikor leáldoz szerencséje , oly egyedül marad,
mint fűszál a kietlen pusztán. Bizony mondom, még eljön
a nap, amikor kivet nyakából a lét, s hóhérkirályt akasztanak.
|
|