:
Emlékszel még? Mármint... Úgy emlékszel, ahogyan én?
Arra a régi tavaszra kora őszünk nyárba hajló illatára?
Mert én úgy emlékszem, pont úgy, minthogyha épp
tegnap, vagy tegnapelőtt lett volna, vagy akár csak
holnapután valami sosemvolt kedd, vagy szerda délben,
mikor a Nap kissé megszunnyad s későbben kel fel.
Szóval , bármikor is történhetett volna. Azaz hogy mégsem,
hiszen pont aznap kellett ott lenned, és nekem ott lennem
a második (vagy harmadik? igazából nem is emlékszem)
emeleten, s lebbenned felém, mint szikrázó fénysugár
(megvakult valóság) képében Vagy talán mégsem.
Hiszen minden élőnél elevenebb voltál... S maradtál.
(88 szó a szövegben) (366 olvasás)
