Megszoktam, hogy nem szokványos
az a kéz, amit fogni fogok,
illedelmesen várom,
hogy a két tenyér illeszkedjen,
óvatosan szorítok rá,
mert nem tudom, hogy mennyire tudom,
egyedi ez a kéz,
egy múlttal a csontokban,
egy jellemmel a tartásban,
egy sorssal az ujjbegyek között,
ilyen kezet másikat nem rázhatok;
majd néhány nap múlva
egy üzenet a telefonba oson,
hogy többé ezt se, soha többet.
