A bohóc csak nevet,
mindig, mindig nevet,
akkor is, ha álmát lopja
az emberi közöny
akkor is, ha maszkja alatt
utat tör a könny,
mert a bohóc igazi ember-hős,
életcsatát nyert vitézdalia,
kinek, ha szíve szakad is,
mosolygástól fénylik át
halál-sóhaja

 
Sokszor játszunk mi is
bohóc szerepet,
és álarc mögött sírjuk el
a jelmezbálos könnyeket,
pedig tudjuk,
hiába festünk álmosolyt
arcunk ráncívére,
ha maszkba gyűrt fájdalmunk
pengeéllel vág utat, a lélek
mélységébe