Ha majd megöregszünk kedves, és hátunkon az élet súlya egyre nehezebb lesz, csak add a kezed, úgy, mint régen, hadd érezzem nincs baj addig, míg melegvérű szorítása tenyeremen reszket. Mert amíg tudni vélem, hogy lépted az irányba téved, amerre léptem keres biztos menedéket, addig bárhogy is sajog itt belül ez a szív, bátran nézek szembe minden múló perccel, ami a tőled elválasztó lélektelen halállal időcsatát vív.
