Dőlt villanyoszlopon mászott az Isten.
Érezte, most már izzót kell cserélni,
árammal játszott, úgy próbált elérni,
dalolt, derült, és meggyulladt a Minden…

De jaj, Te kedves Isten, ez csak ennyi!
Ha lángba is borul világom itt benn,
s ha fényt dobogna is fel újra szívem,
hiába… Köztünk nem változhat semmi.

Tudom. Kevés hitem, s mert lépni félek,
Te nem tehetsz csodát, s aggódva írom,
de törvényeddel én is egyetértek.

Míg gyenge fénnyel izzok álmainkon,
mint lüktetésre: csüggedek, remélek,
s kiégett szívem újra elcsitítom…