Távolodó (II.)
Hat percnyi csönd
dübörög némán mellkasomban
a szív körül szelepek vasak
csapódnak nyílnak alulszabályozottan
mégis túlfeszítve minden
rezdülés hangjait hallgatom
visszaverődni csontjaim között
egy denevér lakik nyitott
számon kiröppen végül az éjbe
lecsuklik fejem kába mozdulatok
nélkül a csönd cseng dob-
hártyáim mindkét oldalán
kelta vésetek: Jó szerencsét!
Jó szerencsét! A mosoly
felhúzza arcom egy új lehetőség
gondolatára talán még sikerül
embernek lenni Te elindulsz
lassan én belehanyatlok az
éjszakába.
(2017)
|
|